Örültségek kicsin blogja

2010.06.14. 04:38

Este felriadva újabb rémálom kísért, órára nézve látom alig hajnalodik

Kikászálódva az ágyból ablakhoz lépek, nem tudom sírjak vagy utáljam magam érte.

Fáradt testem ellenzi, felkavarodott lelkem pedig űzi lényem,

Pár óra múlva az utcán vagyok ébren.

Sötétség borit mindent, hogy leljem meg a napfényt itten?

Gondolataim egyre hajtanak, lábam alól kiszaladnak,

Nem tom merre visz utam, félbetépve megnyomorítva.

Határt is megjárva csak-csak tovább lépek, kimenekülök a világból ma éjjel,

Üres az utca mint a lelkem, nincs maradásom elmegyek csendben.

Lépteim halkan kopognak, szívem hangosan dobbanva,

Még megtelik tüdőm párszor levegővel, majd bele veszek a temetőbe.

Sírok közt sírva, benézek egykét sírba,

Hátha akad nekem egy hely, de nincs kiadó szoba.

Utam lassan hazaveszem, talán alszok még az este,

Éjszaka nyeli el sóhajomat, holnaptól már nem találnak soha…

 

 

U.i.: Most ép reggel 10 felé lehet, a kukások itt kurjongatnak az ablakom alatt a zuhogó esőben, de nem hinném hogy tényleg élveznék az egészet XD.

Remélem senki nem ázott el nagyon ma reggel : ) ♥

 

A bejegyzés trackback címe:

https://saw2.blog.hu/api/trackback/id/tr242080310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

crowbaby · http://www.crowbaby.blog.hu 2010.06.14. 19:43:12

érdeke vers...a gazdag (és morbidXD) fantáziavilágodat tükrözi:)

a kukások val.színű nem élvezték az esőt, én annál jobban, mert legalább nem gyulladtam meg kosztümben és teljes harci díszben :)