Charli nénje

2009.04.01. 23:01

Április 1. bolondok napján színházba mentünk szüleimel.... 

Folytatás holnap... ma valahogy nincs (remélem holnapra csak nem felejtem el amit irni akartam XD) kedvem iri elöre csak anyit...

Hát csúsztam mint mindennel mostanában. Reggel hajnali 1-kor megadta magát a gép és este 8-ig nem is tudtam együtt működésre bírni. Jelenleg vissza állítottuk a gépen egy héttel ezelőtti állapotot, ez hatot, de félek, hogy valami komoly belső hiba is mocorog itt (azt a mocskos kurva anyát). Szóval jó parában telt a mai napom, + osztálytársam közölte hogy ma volt tanítás és még nincs szünet………… Fasza!
Kedvesem rá állt a témára és este már közölte is velem a tavaszi szünetem idejét, na szép vagyok én is saját szünetem nemtom… hiába, no öregszem vagy csak ennyire fos vagyok…
 

Szóval a színház. Meg nem mondom hol voltunk, valahol a Nagyvárad tértől lefele a 24 villamos vonalán egy művelődési házban.

Az előadás „Charli nénje” címen futott. Történetét nem mondom el de, aki ismeri az „egy szoknya és egy nadrág” című magyar filmet az tudja miről van kb szó. Egy férfi saját és társai érdekében nőnek öltözik, és nőnek adja ki magát mindenki másnak, belejátszódik még a pénz, kapzsiság, de legfőbb mondani valója a szerelem. Igazából az egész a szerelemre és ennek kússza szálaira, alapoz "bárki bármi mást mond, óóó ne halgas rá! az életben a legszebb a ♥SZERELEM♥!". Az előadás alatt az angol humor és egyfajta rajzfilmes paródia keveredik, nem csak szóban és mozdulatokban, de még hangokba és zenébe is. A zene nos igen az sok van benne, mert anyámék nem mondták hogy ez egy múzikel…….. Igen kicsit idegesítő volt, hogy az első fél orrában egy levél megírása és elküldéséhez 3 percenként dalra kell fakadni, és nagy táncmozdulatokkal elmesélni, hogy „igen elküldjük a levelet és a lányok majd eljönnek”. És mikor azt hiszed vége, jön a következő strofa és a reflén inmár 20 X. Nos de a poénok jók voltak és a nézőtér is egész kicsi és családias volt, maga a hangulat is. PL: amikor az iletö férfinek aki beöltözött, a szíve szerelme (aki nem tudott akkor még a turpiságról) közölte hogy ö szeretne kettesben beszélgetni a nénivel, a nézők közül valaki hátul hangosan felszólat h „hűű-ha”. Persze a színészek is alig bitrták ki nevetés nélkül a srácnak szerencsére nem volt ép szövege így ö elfordulva kuncogott, míg a lány küzdve nevetésével próbálta elmondani sorait.
A családias hangulat a végén is meglátszott ahol a vastaps közepette, a színészek magán produkciókat adtak elő és a legjobb slágereket elénekelve külön koreográfiával szórakoztattak minket. Az inas pl. Akinek elég kevés inas szerepe volt a végén teljesen kiélte magát és grimaszokkal meg tánccal mulatatott minket a visszatapsolások alatt.

Persze a színészek jutalma nem maradt el és véresre tapsoltuk a kezünket, sőt annak ellenére, hogy a közönség 80% nyugdíjas volt, egy Depresszió koncerten csápolo 10-17 éves lányok tömegét meg szégyenítő sikongató hurrogással jutalmazták a közönség által szimpatikusabbnak tartott színészeket, akik elpirulva, esetleg örömkönnyeikkel küzdve boldogan mosolyogtak.
A legnagyobb rivalgást mégis a főszereplő férfi (nő) kapta, aki fantasztikus hanglejtéseivel (egészen mélytől a legvékonyabbik, fantasztikus skálája volt) és beszólásaival feltette a pontot jókedvünkre az előadás egész ideje alatt.

 

Ritkán mondok ilyent színháznál (még ritkában járok sajna XD), de nagyon élvezhető előadás volt, atoll eltekintve, h rekedségig végig énekelték a 90%-át. Főkép nagyon tetszet a családias hangulat ami létrejött  színészek és  közönség köz abba a 2 orrában.

Mindenkinek csak ajánlani tudom!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://saw2.blog.hu/api/trackback/id/tr901040858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.