Velencei Karnevál 2011.

2011.03.01. 00:30

Emlékszem mikor először jártam Velencében azonnal megtetszet a város kis zegzugos utcái, a csendes lagúnák a hangulatos ki terek, az északi élet ahogy a lámpák és a néhol csillagok visszatükröződtek a víz felszínén. Már tavaly is terveztem elmegyek Velencébe, de akkor elég légből kapott ötlet volt pénz nélkül. Idén mindennkép szeretem volna el menni akár egyedül is, de végül mikor megkérdeztem kedvesemet róla egyből támogatta az ötletet. Én egyszer voltam a karneválon és mivel Cirip még Velencében sem járt nem hogy a karneválon így egyfűstalatt megnéztük most mind kéttöt. Ez idáig kb.3 jártam Velencébe, ez az utam volt a negyedik. Az előtt mindig csak egy napra mentem és mindig csak a fő látványosságokat láttam, de egyszer szeretem volna bebarangolni az egész várost szépen ráérősen. Ezért is döntöttem úgy végül, hogy két napra megyek, a másik ok a busz menetrendje volt.

 Utunkhoz az Euroline magyarországi =Bp Népliget – Venezia, Pizzaela roma= járatot választottuk és úgy tom ez a busz egész Firenzéig megy majd ott marad és másnap este jön vissza, tehát mindenkép kint kelet töltenünk egy napot. A jegy 9,800 körül volt a prospektusban, de amikor netten akartam rendelni, hiába iram be hogy mindketten diákok vagyunk csak egy ilyen kedvezményes jegyet ajánlott fel. A másik két lehetőség a változtatható idejű, de nem visszaváltható 12,540ft és a visszaváltható 20,590ft jegy volt. Mint a helyszínen megtudtam a 9,800ft jegy csak netten rendelhető meg és ez csak limitált kedvezménye jegy amit bizonyos időközönként lehet megváltani. Így mi végül 12,540ft/fö fizetünk.

A busz menetrendjéből kifolyólag előtérbe került a szállás is. Az elején mondjuk szeretem volna mindenkép kint aludni egyet, de tudtam hogy December végén Január elején szinte lehetetlen lesz szállást találni, főleg a karnevál nyitó hétvégéjén. Először is ha van is szállás azok vagy a nagyon drágák amik maradtak még vagy olyanok amik nem a szigeten vannak. Ami azt jelenti hogy mind két nap megkellet volna tenni egy jó kis utat a szárazföldig a bevezető úton ami felér egy 2 órán át tartó Margit-hídon való oda-vissza sétálással. A vonat meg busz ugye fizetős és euróba hát ahhoz meg kinek van pénze. A másik probléma az volt, hogy minden szállást kínáló oldalon vagy regisztrálni kelet vagy megadni a kártyám számát és a mellette található biztonsági kódot, valamit a típusát, mondván hogy az előleget levonhassák vagy próbalevonás végezzenek rajta így megbizonyosodva hogy ez egy létező bankkártya. Igy ha nem mennél el esetleg mégse ők letudják vonni a szobafoglalás díját. Oké ez ésszerű viszont visszaélésekre is lehetőség van. Ez dilemmát okozott kicsit. A kártyát levédeni sehogy se tudtuk, ha olyan kártyát adunk meg amin csak a szállás ára van rajta atoll még a kártya megtérhető. Végül magbátyám mondta el, hogy ez külföldön egy bevet és viszonylag biztonságos szokás. Ö a Booking-ot ajánlódta (jó oldal csak kicsit drága) én végül a Hostelsclub-ot választottam mert viszonylag olcsók a szállások és az árakat átszámítja nekünk Ft-ba. A szállásunk végül a vasútállomástól kb két kanálisra volt körülbelül 6900Ft/fö/éj, időt és pénz spórolva nekünk és persze megúsztuk a csövelést is.

Az eurót az indulás előtt 1 héttel váltottunk mert fülest kaptunk, hogy erősödőt a forint és valóban szombaton 176-173 közt volt az euró eladása kedden vagy szerdán már 174-171 közt volt. Mi a 4-6 király utcai megállójánál váltottunk, mind kétoldalt van egy piros táblás pénzváltó. 171,50 váltottunk eurót, kerekitve körülbelül 25,700FT fizetünk 95Euroért, ehhez anya adott még 8Eurot összesen 103,80Euronk volt ebből 41,60Eur volt a szállás, többi költőpénz Ami kb elég is volt két napra (nekünk legalábbis).

Indulás (péntek): Este 7 után pár perccel értünk Népligetbe. Sorszámot húztunk és vártuk hogy sora kerülve becsekoljunk. Átadtuk a jegyünket az útlevelet és kaptunk egy zöld beszálló kártyát. A buszba fél 8-tól lehetet bepakolni a táskákat mi két hátitáskát raktunk be, mindegyikre mint a reptéren szalagot kaptunk és egy matricát a jegyünk hátára. A buszra két váltáskát vittünk fel kajával megrakva. 8 –kor indultunk. A buszvezető részletesen elmondta az utunkat és a pihenők helyét, idejét. Este a határ fele még filmet is vetítetek aztán megpróbáltunk aludni amennyire egy buszon lehet. Határig Keszthelyen és siófokon álltunk meg valamint egy benzinkútnál 20 percre. Szlovénián transzferbe mentünk át vagyis nem álltunk meg sehol. Olasz határ után Trieszben álltunk meg hatalmas tengerparti város, nagy szerpentines utakkal ami a helyekből vezet le a városba. Gyönyörködve néztük az álmos kisváros ezernyi lámpafényét ahogy közeledtünk. Innentől kezdve egy darabig a tenger mellet mentünk, de a sötétben nem sokat látunk belőle. Velence ellőt még megálltunk egy kútnál újabb 20 percre. Teljesen más volt minden a kúton már ott sorakoztak az olasz ételek és folyóiratok. Itt éreztem először, „Egy másik országba vagyok”.

Első nap (szombat): Reggel fél hat felé értük el Velencét a leszállás előtt pár perccel riadtam fel. Leszállva a hideg és a ”végre itt vagyunk” hangulat fogadott. Az első „Ciaó” (vagyis szia, jó napot és viszlát is kifejez) egy buszmegálló melletti kis kávézóba mondtuk ki. Vetünk kegy Caffe latét (1,50eur), hogy felmelegedjünk és felébredjünk, Bár Ciripnek nem ízlett és később rájött neki van forró teája termoszba. Elsétáltunk a park felé de zárva volt így kis körtúrát tettünk majd Állomás hídján átmenve (Ponte degli Scalzi), benéztünk az állomásra. Itt találtuk meg a fizetős WC közül a legolcsóbbat a városba (80Cent. A többi helyen 1Eur-1,50Eur) és Cent váltó gép is volt így szertettünk egy kis „apróra”. Ezután benéztünk az állomás melletti templomba (Gli Scalzi) és az állomás mögötti kisutcákat. Az egyik kanális mellet egy templomnál megálltunk ebédelni. Végül 10 felé elindultunk a szállást elfoglalni.

 A szállásunkat egyszerűen nem tudtuk megtalálni, mentünk körbe-körbe, utcanév szinte sehol vagy csak alig tért el egyik a másiktól. Végül egy olasz néni mutatta meg, hogy jó helyen állunk ez a 1451/a csak nincs ki írva az utcanév. Félelmetes miien számozás van ott. Itt még 1860 van egy utcával odébb már 1840 azt találd meg a közte lévő 20 házat. A szállás egy szürke, omladozó 3 emeletes ház volt aminek az ablakából egy kínai kiáltott ki angolul, hogy nyitja az ajtót (még jó, hogy kinézet ép mert kapucsengőt nem találtuk volna meg). A lépcsőházba lekellet hajulnom kb, a lépcső kicsi volt és eldugott. A szállás viszont fantasztikus. Egy nagy előszobája volt egy számítógéppel ingyenes nett használattal 8-23:30-ig. Két fürdőszoba volt álló tusolóval wc-vel. Felszerelt konyha reggelivel 7-10-ig. Két szobában 5 ágy volt mi egy emeltes ágyat foglaltunk el. A falakon angolul és kínaiul voltak ki írva a házirend. Egyedül a fürdőszoba kapcsoló feletti hosszú kínai szöveg nem volt lefordítva angolra így rejtély mi állt rajta. Viszont hiába gyakoroltam a Németet oly lázasan az útra a szállást adó Kínai úriember csak Angolul és Kínaiul tudott, meg kicsit olaszul. A városba dettó. Beszéltek angolt, oroszt, olaszt, spanyol, franciát néhol még japánt és magyart is, de németül 2 boltba tudtak csak. Maradt a konyhanyelv olasz és némi angol tudás.

Szállásról 11-felé indultunk el miután megkaptuk a külön kulcsunkat és lévén nem volt zárásidő akkor mentünk, jöttünk amikor akartunk. Visszamentünk az állomás felé, addigra már hatalmas tömeg keletkezet. A tömeg miatt a ponte di Rialtó felé nem a sárga táblákkal övezet „turista főúton” mentünk hanem orrunk után a kisutcákon, a minek az eredménye az lett, hogy jól elmentünk és pár orrával többet kutyagoltunk, de ez a városnézés lényege és bevallom élveztük. A Rialtó volt Velence első hídja ami átívelt a Canal Grande (Fő csatorna) felet. Eredetileg egy fából készült híd volt az első középen felhajtható hidal, hogy a vitorlások végig mehessenek a Canal-on. 1310-ben felkelés során leéget, 1444-ben összedőlt a súlya alatt, 1524-ben pedig ismét most a tömeg súlya alatt akik a hajófelvonulást nézték. 1591-ben készült el a végleges híd amely azóta Velence szimbóluma. A Rialtó hídon nem tudtunk megnézni a boltokat szinte lépésbe haladtunk át a tömegtől.

Újabb kisutcákon keresztül jutottunk el a Pizza San Marco-ra Velenvce egyetlen igazi Plazza-ra (terére) mely körül a Palazzo Ducale (Dózse palota), hivatali és városirányítási épület a Basilica di San Marco és Torre dell Orologio fekszik. Na itt éktelen nagy tömeg volt, még este is mivel felhúztak a tér bassilicával szembeni oldalára egy színpadot és éjjel-nappal állt a bál szolt az olasz muzsika. Pár képet készítetünk csak majd átverekedtünk a tömegen és leütünk a parthoz piheni és enni valamit. Tovább indulva tyúklépésbe átjutottunk a Dózse palotája melletti hídon egy pillantást vetve a Sóhajok hídjára (Ponte dei Sospiri) ami még felújítás alatt ált.

A part mentén útba ejtettük az Arsenalt (egykori és mai hadikikötőt) majd lesétáltunk a sziget csücskébe Garibaldi és Pubblici parkba. Itt kiélveztük a park ingyen wc-jét és hordozható mini gázrezsón megfőztük az instant kínai levesünket este 6 óra lévén vacsorára.

Visszasétáltunk a parton San Marco-ra majd kisutcákon még egyszer a Rialto-hoz. A hídon nem mentünk át helyette oldat vissza sétáltunk a szálláshoz. Este 9 fele hazaérve összebujtunk az alsó ágyon, a cuccainkat feldobva a felső emeletre és a buszút és egész napos járkálás után úgy aludtunk mint akit fejbe vágtak.

Második nap (Vasárnap): Reggel 8-kor keltünk, mi voltunk az elsők a reggelinél meg az egyik szobatársunk aki mint kiderül egy orosz fiatalember volt. A reggeli isteni volt. 3 féle lekvár Nutela (kint van 5L csomagolt változta is) reggeli kukorica pelyhet, tej, narancslé, tea és kávéhoz való, kenyér és az általunk hozott finomabbnál finomabb felvágott és panírozót hús. A másik két szobatársunk egy nő és a lánya volt Madridból és mindketten értetek magyarul kicsit, a nő mint kiderült apukája magyar származású volt így beszélte is a nyelvet. Megosztottuk élményeinket majd 10-körül leadtuk a kulcsot összecsomagoltunk és elhagytuk a szállást. Mint kiderült otthagytam a szendvicseim felét is.

Első utunk megint a San Marco-ra vezetet a tegnap esti útvonalon visszamenve beálltunk a Campanile di San marco (St Mark harangtorony) vezető sorba. 8Eur/fö felvittek minket lifttel a torony tetejében ahol egész Velence a szemünk elé tárult. Maga a torony 98,6 méter magas és Jövő év Április 25-én lesz 100 éves. A régebbi 1514-ben épült torony, jósok évet kibírva 1902-ben egyszer csak összedőlt magától .Jelenlegi formáját 1912 április 25-ei átadását követően nyerte el a régit tornyot lemásolva. Ekkor került bele a lift is. Sajnos Cirip fényképezője lemerült az enyém meg jó vacak így 37 kép után betelt a memóriája, így nem sok kép készült, utána is csak Cirip telefonjával max. Lévén, hogy nem volt ablak a toronyba jó hideg szél fujt így 20 perc múlva jöttünk is le. Átverekedtünk a tömegen majd a nagy csoportosulásra felfigyelve megálltunk a téren és figyeltük a harangtornyot amiből az imént jöttünk le. Régi velencei szokás szerint a karnevál megnyitóján egy kötelet feszítetek ki a harangtorony és a most színpad mögött álló épület között aminek az erkélyén maga a dózse ált, és a harangtoronyból egy kötéltáncos végig sétált egész a dózse erkélyéig majd átnyújtót egy virágot neki evvel jelképesen megnyitva a karnevált. Később az évek múlásával már csak egy galamb figurát engedtek le a kőtelen ami konfettit szórt a nézelődök fejére félúton. Régi hagyományt felújítva most kötélhez biztosítva egy maskarást embert engedtek le a színpadig. Nagyon mokkás látvány volt (kép majd később).

A térről a Galilerie Accademia-hoz mentünk átkelve az utolsó harmadik hídon is (Ponte dell Accademia) ami átszeli a Canal Grande-t. Leszámítva az újonnan épített még félig kész üvegezet hidat (Ponte Calatravas) a buszmegálló és a vasútállomás közt. Útközben vetünk egy számunkra fura de annál finomabb Zöld színű süti 2,5Eur-ért. Még hazaútra a buszra is maradt belőle akkora volt.Megkerülve az Accademi-t pátról megszemléltük csak így távolról a túlparton elterülő La Giudegca szigetet. Anno elvileg zsidók lakták amolyan zsidó negyed volt innen eredeztethető a neve valószínűleg. Majd találtam a parton egy jegy automatát a Vaporetora (vízi busz) 1,20eur került egy jegy egy irányba elvileg, de a mai napig nem tok ki igazodni a jegyeken még magyar nyelvű oldalon se. Cirip szerint csak egy jegyet vetem én a gép leírását fordítva kettőre tippeltem egy irányba 75 percre. Ügyeskedésünk jutalma két papír fecni lett, egyiken valami utazási adat (vagy valami hasonló), másikon a közlekedési társaság amolyan névjegy kártyája. Felszálltunk próba kép a Vaporetora ahol senki nem kérte a jegyünket, majd hirtelen kanyar téve még közelebbről megtekinthetünk az előbb említett szigetet, mert kikötöttünk rajta következő megállóként. A Vaporetó elvileg a San Marco-ra vit minket, de Cirip minden esetre kilátásba helyezte ha mégse ott kötünk ki, vízbe folyt. Az Isola di San Giorgio Maggiore (szép hangzatos név egy szigetnek) szigeten kikötve végállomásunk végül a San Marco volt. Jegyünket se kérték így megkönnyebbülve nevetve szálltunk le.

 Kisutcákon vándorolva megtaláltuk az eddigi legolcsóbb helyet, ahol vetünk két karneváli maszkot. Amúgy a maszkok kisebb vagyonok 10eur alatt nem nagyon lehet kapni, és az eredeti mester által készítetek közt is talán a legolcsóbb a 25-30eur-os volt. A legdrágább amit láttam 250 ezer Eur volt. Visszasétáltunk a Rialtohoz megtekintve a sóhajok hídja másik oldalát is (hát ez le volt állványozva). Rialtó előtti kisutcában vetünk két pizzát, elvileg 2,50eru volt egy szellet mégis kettő után csomagolva összesen 7Eur fizetem. Máig nem értem hogy jött ez ki?!. Rialto másik oldalán a piacnál leültünk és megettük a pizzát. Még egy sirály is evet belőle, mert leszállt tőlünk nem mesze és megetettük pár odadobott darabkával. Szóval mi olyan jók vagyunk nem galambot etetünk a San marco téren hanem már rögtön Sirályt. Amúgy lehet hogy én nem Vagyok tengerparti kölyök, de Velencében akkora sirályokat láttam néha mintha valami ősmadár lett volna. Ez már nem is halat eszik hanem embereket kapkodhat le a hajókról. Bár cirip szerint egy átlagos tengeri sirály már csak ekkora. Utolsó pénzünkből elmentünk wc-re a busz előtt majd az állomás előtti Giardino papadopoli parkban még hintáztunk egyet. A vasútállomást még meglátogatva átmentünk az új üveges hídon és beálltunk a buszmegállóba.

 Várakozó busz nincs csak várakozó utas elven fél orrával 8-elöt érkeztünk. A busz végül 8 után pár perccel futott be kisé megijedtünk addigra, és a többi várakozó utassal beszélgetve nyugtattuk egymást. Beraktuk a táskáinkat, most nem kaptunk szalagot rá, de nem is baj mert mi rajta hagytuk a mienket biztonság kedvéért. Érvényesítetek a jegyünket és ráírták az üléseink számát kézzel (itt nem volt becsekolás és beszálló kártya). A helyünkön egy néni ül a kutyájával aki nem találta a helyét. Még furcsább, hogy a jegye szerint Madridból jött, hogy az ördögbe nem tom, hisz a busz csak Firenzéig megy. A buszsofőr 3-4 nyelven is kérdezte honnan jött, az öregasszony csak szétárt karokkal rázta a fejét de nem szolt. Azt mikor közölte a sofőr, hogy szorítson legalább helyet mert lesz még felszálló utas Trieszben persze egyből értett magyarul és helyeselt. 8-útán elhagytuk Velencét fájó szível, majd egy benzinkútnál 30 perces pihenőt tartottunk. Abba a benzinkútba aztán volt minden, Japán katana kardtól kezdve, szuvenír, autó alkatrész, függöny, ernyő, Stálin, Che Guevara, Fidel, Mussolini és Hitler Vörös borok rajtuk a diktátorok képével, eszméletlen volt. Trieszben még megálltunk, majd Szlovénia ugyan úgy ahogy jöttünk transzferben. Határ után 20 perc pihenő, ismét magyar kútnál, majd siófok és végül Népliget.

Hazatérés (hétfő): Reggel 5-6 között értünk Népligetbe. Ciripékhez mentünk ahol rövid reggelit ejtetünk, elmeséltük apukájának röviden az emlékezetes részeket, felraktuk a fényképeket gépre, majd aludni mentünk, mert buszon megint nem sikerült jól. Olyan délután 4-5-ig aludtam majd hazajőve kis szünetel folytattam.

Végezetül azt kel mondja minden elköltött pénzünk megérte ezt az utazást, csodálatos volt a várós meghittsége, mozgalmassága és szépsége. Úgy látszik kezdik feleleveníteni a karnevál hangulatát megint a városlakok mert legutóbbi látogatásom óta sokkal több ember utazott oda, sokkal többen öltöztek be legkülönfélébb módokon, még a turisták közül is sokan voltak akik jelmezbe jöttek, vagy ott vásároltak. A San Marco téren megnyitásként korabeli ruhákban és pompás karneváli ruhákba maszkokba bujt felvonulást rendeztek, a színpadon fergeteges bulik voltak és az emberek késő estig énekeltek és táncoltak jelmezbe vagy anélkül. A főbb utak kivoltak világítva és mindenki rendkívül rendes volt. Nagyon jó volt az egész város hangulata és egy örök élmény marad ez a két nap nekem és kedvesemnek.

Mindenkinek csak ajánlani tudom!!!

A bejegyzés trackback címe:

http://saw2.blog.hu/api/trackback/id/tr72700125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.